2006. március 24-én annyian voltak, hogy állni sem volt könnyű. Ha a kerület első embere, dr. Tóth József a vendége dr. Szanyi Tibornak, akkor természetes, hogy a megszokottnál is többen akarnak információhoz jutni a polgármestertől. Már a belépéskor megkezdődött a fogadóóra. „Mikor lenne 5 perce rám polgármester úr?” – kérdezte egy csinos, ötvenes hölgy. „Most.”- vágta rá a dr. Tóth József. Perceken belül, már egy újabb „ügyfél” kérdezett.
A beszélgetést dr. Szanyi Tibor vezette fel. Valaki beszólt, mennyire jó volt a Nőnapi műsor. Egy másik hang odaszólt, kapott-e szegfűt? Szanyi Tibor elmondta, hogy a Lehel piacon kezdte a Nőnapi köszöntést, s szinte hihetetlennek tűnik, egy 102 éves hölgy, - aki ma is önállóan vásárol be úgy, mint 8 éves korában -, volt az első asszony, akinek átadhatta a szegfűt.  A történet is hozzájárult a jó hangulathoz, s az is, hogy a polgármester, a képviselőjelölt–képviselő és a jelenlévők között nem protokolláris, inkább baráti, - a jó ismerősök között  megszokott - kapcsolat érződött. 
A polgármester felvázolta, mi mindent tesznek az idős, rászoruló polgáraikért. Persze, ez egy idősbarát kerület, mint azt a tavalyi díj is jelzi, s nem csak kampányban ígérnek, hanem folyamatosan tesznek is az idősekért. Van gondozó ház, ahol a hosszabb ideig tartó betegség esetén akár hat hónapig is ellátják az idős beteget. A szolgáltatást Svédországból is jönnek tanulmányozni. Működik, természetesen, idősek napközi otthona is. Az idősebbeknek nagyon fontos, milyen az egészségügyi ellátás. Nem mindegy az a környezet sem, ahol a vizsgálataik folynak. Felújították a Visegrádi utcai rendelőt. Befejezés előtt áll a Szegedi úti rendelő.
Vannak szociális boltok. Nem csak működnek, hanem fejlődnek, s bővülnek - ezt már a képviselőnk tette hozzá.
Itt épül a legtöbb szociális bérlakás, a fecskeházakból már az első „fecskék” ki is repülnek. Megszüntették a komfort nélküli lakások háromnegyedét. Az egészségügyi és a szociális ellátás rendszere nemcsak az időseket, hanem a gyerekeket és az unokákat is érinti, így aztán az érdeklődés élénk volt az iránt is, mit nyújt a kerület az iskolásoknak.  Az államinál lényegesen nagyobb támogatást nyújtanak a rászoruló tanulóknak. Csak megjegyzem, alig tudtam követni az elhangzottakat. Kapkodtam a fejem, hogy mennyi minden történik körülöttem a kerületben, és mennyi mindenről nem tudok.   Az egyik mellettem álldogáló asszony megjegyezte halkan:„Azt tudtam, hogy jó a híre a középiskoláknak, de hogy az általánosok is ilyen jó minősítéssel bírnak, s hogy 12 ezer gyermek tanul a kerületünkben, ezt most hallom.” 
Aztán jöttek a kérdések, főleg saját házuk problémáit vetették fel a résztvevők, s ez is természetes. Kicsit meglepő volt, az emberek mennyire ismerik a kerület erőfeszítéseit, s azt is, hogy nagyjából melyek a kerület épületeit érintő tervek. Hivatkoztak a közös képviselőjükre, mit olvastak a kerületi lapban, a helyi tévé mit mondott. Vagyis, akik ott voltak, valóban építik a demokrácia kisköreit, ami elvezet oda, hogy ne lehessen felső parancsként adni, ki mit gondoljon, mit cselekedjen. Volt, aki megkérdezte, valóban épül-e a gyalogos átkelő a Vicctor Hugó utcánál. Erre a kérdésre Szanyi Tibor válaszolt. Csak, akik ott voltak érezhették át, mennyire örültek azok is a hírnek, akik először hallottak róla, s azok is, aki már a múlt fogadóórán értesültek arról, hogy ezen túl majd át lehet menni lépcsőzés nélkül a Lehel Piacra.

Mivel választások előtt vagyunk, dr. Szanyi Tibor szólt a választások tétjéről. Fontos, hogy mindnyájan elmenjünk szavazni, mert nem hagyhatjuk, hogy a véleményünk ne legyen ott április 9-én.  Ugyanúgy felelősségünk elmenni választani, mint az is, hogy odafigyeljünk lakóhelyünkre, egymásra, szűkebb és tágabb környezetünkre. 

-vi -

[FOTÓGALÉRIA]