Kissé megkésve, de – mint kerületi lakos - igen kíváncsian érkeztem a szokásos nyilvános fogadóórára (február 17-én) a XIII. kerületi Junior étterembe, ahol - Szanyi Tibor meghívására – a vendég dr. Schiffer János volt. A főpolgármester-helyettes bevezetőjét követően Szanyi Tibor ismét tanújelét adta annak, hogy együtt érez velünk, közöttünk, velünk él.
Csak igazat tudok adni Neki abban – s több jelenlévő arcáról is ezt olvastam le - a kultúra több mint színház, múzeum, művelődési otthon. Városunk kultúrája, máshol is mérhető: gyors, pontos és zökkenőmentes közlekedésben, tiszta, kutyapiszok-mentes utcákban, rendezett parkokban. Szanyi Tibor, képviselőnk és egyben képviselő-jelöltünk örömmel újságolta el, hogy terveiknek megfelelően hamarosan elkészülnek azok a zebrák, amelyek megkönnyítik a Lehel Csarnok gyalogos megközelítését. Mit mondjak, annyi hálás hozzászólás lett a témában, hogy nem győztem kapkodni a fejem.
Persze, felmerült a metró állomások témája is. Többen új nyomvonalat és megállóhelyeket javasoltak. Schiffer János szerint meg kell találni az optimális megoldást, amely mindenki igényét kielégíti, s ami az egyik legnehezebb feladat. Ugyanakkor a főpolgármester-helyettes örömmel újságolta, hogy a kisföldalatti megállóinak új, színháztörténeti kiállítása legalább olyan sikeres, mint a felújított metró állomásokon elhelyezett szobrok, melyekre mindnyájan vigyázunk, akárcsak a megállók tisztaságára.

Kérdezték még a főpolgármester-helyettest arról, hogy milyennek találja a helyi oktatás színvonalát. Ekkor derült ki, hogy a Berzsenyi gimnázium iskolaszékének elnöke maga Szanyi Tibor. A szülők, nagyszülők igen elégedettek a tanintézmények nívójával, és Schiffer János szavai is megerősítették azt, hogy a kerület jól áll iskolák dolgában.
Az egyébként jó hangulatú beszélgetés során egy igen nehéz, és az egybegyűlteket megosztó kérdés is felmerült: a kerületben élő hajléktalanok kérdése, ami sokakat, sokféleképpen nyomaszt. Vannak, akik aggódnak értük, és segíteni kívánnak rajtuk, mások viszont értetlenül állnak a társadalom perifériájára szorult sorsok előtt.  Szanyi Tibor nemrégiben látogatott el az ország egyik legnagyobb hajléktalanszállójára, a XIII., Dózsa György úton, hogy a hideg, havas-latyakos télben egy kis gyümölccsel, némi segítséget tudjon nyújtani az intézményben lakóknak és lábadozóknak. Mind a főpolgármester-helyettes, mind pedig képviselőnk egyetértett azokkal a hozzászólókkal, aki elmondták, hogy néha nem könnyű együtt érzőnek, segítőkésznek lenni, hisz sokuknak igen negatívak a tapasztalataik az aluljárókban, gyakran a lépcsőházainkban kuporgó, kis vagyonukat képező matracaikon, számkivetettként élő fedélnélküliekkel.

A képviselő-jelölt kérte a főpolgármester-helyettest, hogy vele együtt küzdjön az Országgyűlésben, hogy megoldást találjanak arra, hogy a szerencsétlen sorsú emberek kedvet kapjanak, és betérjenek a szállókra, s könnyebben jussanak álláshoz, lakáshoz.
Összefoglalásként Szanyi Tibor kifejtette, bízik benne, hogy mindnyájunk szívügye, hogy az utcáink makulátlanul tiszták legyenek, hogy könnyebben tudjunk parkolni, a mindennapos gyaloglásunk kellemes sétává legyen, egyszerűbben fogalmazva: kulturált legyen a környezetünk. Mindehhez idő kell, s az, ami már Szanyi Tibor országgyűlési képviselő-jelöltünk jelmondatává lett: „Gondolkodjunk és cselekedjünk!”. – természetesen együtt!

- vi -