A felszólalás szövege:

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én csak szeretném fölhívni a figyelmet néhány apró nüanszra, ami itt a szóhasználatok között van. A politika egyebek között a vezetés művészete is, ezt egyébként az angol szakirodalomszó úgy mondja, hogy leadership. Ez egy érdekes dolog, hogy a túloldalon mindig ezt a műfajt hatalomnak mondják, nálunk meg a szóhasználat kormányzásról beszél. Itt érhető tetten az a nem is pici különbség, ami gyakorlatilag a szemléletben van.

Egyébként szeretném elmondani azt, hogy az a rendszer, ami alapján ma a régiók, kistérségek működnek, alapjaiban a túlpart által lettek a cövekek szépen letéve. Mi egyébként ezt bizonyos értelemben nem is tartottuk rossznak, következésképpen ezt vittük. Ámde az is hozzátartozik a történelmi igazsághoz, hogy már-már a reformok tekintetében szinte megegyezés volt, amikor önök megrettentek, és szépen az utolsó pillanatban léptek vissza a tulajdonképpeni megegyezéstől, és azóta csak botladozunk előre.

Viszont, ha már annyit idézik Lamperth Mónikát, én jelen voltam azon az ominózus rendezvényen, a saját fülemmel hallottam pontosan szép, kerek mondatokat, nem csak azt, amit önök egyébként egy kilopott kazetta mentén ilyen félmondatként meghallottak. És most kapaszkodjanak meg, képviselőtársaim! (Babák Mihály: Megkapaszkodtunk!) Igaza volt Lamperth Mónikának, teljes mértékig igaza volt, ugyanis egy kormány soha ne tegye meg, és nem is teheti meg azt, hogy a kormányzást, úgymond megosztja az ellenzékével. A kormányzásban együttműködésre törekedhet az ellenzékével, de az, amit ő akkor mondott, rendkívüli módon helyes volt, és az is helyes - ha mondta, ott nem mondta, de egyébként önök idézgetik ekként -, hogy ne a Fideszre bízzuk a pénzt. Bizony ám, kecskére nem is bízunk káposztát.

Köszönöm szépen.