Magyar ATV, Fórum

 

Mv.: - Tehát marad a kétéves vizsgáztatás.

Sz. T.: - Én most ezt nem mondom, hogy mi marad, meg mi nem marad, mert egyelőre annyira éretlen állapotban van ennek az egész jogszbály-kötegnek az áttekintése, és ezt egyébként még nem csak a személyautók, hanem nyilvánvalóan más, főleg a haszongépjárművek vonatkozásában is meg kell nézni. Ez egy most folyó munka.

Mv.: - Itt van most egy jogalkotói feladat, ami érintheti ezeket a témákat, tehát például a forgalmiztatás rendjét?

Sz. T.: - Hogyne, persze, hát ezt meg kell nézni. Egyrészt azért, mert itt vannak európai uniós szabályok, amihez azért kell alkalmazkodjunk ugye, mert rengeteg szabály menet közben is születik, mióta beléptünk az Európai Unióba. Ugyanakkor meg pont most, mondom, más okoknál fogva a fuvarosszervezetekkel való megállapodás mentén is vállalt a kormány olyan kötelezettséget, hogy ezt racionálisan áttekinti. Tehát az, hogy valakinek valami az eszébe jutott, és aztán elkezdte ezt mondani, és akkor ebből lábra kapnak mindenféle pletykák, ez messze menőleg nem azonos azzal, hogy most a kormány ennyi évtől annyi évig ezt akarja. A kormány még nem dolgozta ki pontosan az akaratát, illetve az akarata az lesz, ami egyrészt illik az európai unós jogszabályokhoz, de legfőképpen illik a hazai racionalitásokhoz és lehetőségekhez, viszont azt még mindenkinek meg kell értenie, hogy minél idősebb egy autó, annál tüzetesebben kell megnézni. Rengeteg baleset van a hibás fékrendszerek okán, a hibás kormányművek okán, és még tudnám folytatni jó néhány okot.

Mv.: - Azt hiszem, ezt értjük, viszont Éva van itt velünk, aki szintén kérdezni fog. Kezét csókolom Éva.

T.: - Jó estét kívánok. Szeretnék hozzászólni Eszternek a mondásához. Százszázalékosan így volt, hogy augusztus 20-án én és õ, Eszter, kimentünk ugye megnézni a vidéki emberek, hogy mit főznek, és hogy mint van, nagyon szomorú vagyok, mert amit Eszter elmondott, elmondta, vagy úgy van, és én egy másik témát szeretnék felhozni. Három-négy ócska traktor volt kivonultatva ugye a felvonulás téren, és az egyiken ott volt, lefényképeztem különben egy táblán Gyurcsány úr miniszterelnök úrnak a képe, és olyan szöveggel, hogy majdnem felfordult a gyomrom a szövegtől. úgyhogy én ezt tuti, hogy valamelyik újságba leadom, most várom azt, hogy a fényképet előhívassam, és a szöveggel együtt be fogom adni az egyik újságba.

Mv.: - Küldje el a Magyar ATV-nek is, hogy ha úgy gondolja.

T.: - Ha a kedves vidékiek feljönnek, hogy visszahódítsák Pestnek az embereit, akkor ne egy ilyen tüntető táblát tegyenek ki egy rozoga traktorra.

Mv.: - Amúgy főztek valami finomat, és megkínálták önt?

T.: - Igen, kaptunk egy deci bort Jakab úrtól és a társaitól, egy piros kocsinál álltunk, mert a barátnőm az odament a fa alá, ott tanácskozott Jakab úr, egy piros kocsi, és nem tudom, nyolc vagy tíz ember volt, el akarta mondani a mondókáját, aztán már vitába eredt Jakab úr, ócsárolta, mondhatom azt, hogy még a kormányt is, a másik azt mondta, hogy a parasztságtól a nyakkendős zsidók veszik el a pénzt, és akkor hát egy olyan két-három perc múlva megkínáltak egy deci vörösborral bennünket, de ugyanakkor hozzátették, hogy a szocialistáknak vörös jár.

Mv.: - Köszönjük szépen ezt, egyébként kérdése van az államtitkár úrhoz?

T.: - Én azt szeretném megkérdezni, igen, hogy hogy lehet ilyesmit megengedni, egyszer, hogy nem tisztelik a miniszterelnök urat, az még rendben van, de hogy feljönnek, ünnep van, augusztus 20., nekik nincs semmi szégyenük, hogy egy ilyen szép ünnepen kitesznek a miniszterelnök úrról egy táblát, amire az volt fölírva, hogy Ferikém, ne mosolyog, lesz ez még másképp is, aztán utána még alá volt írva nagy betűkkel, hogy mi fejünk, ti meg fölöztök. Hát nem tudom, hogy kire szólt ez. Ezt Jakab úr nem vette észre? Akkor volt, hogy majdnem a szemét nyomta ki.

Mv.: - Köszönjük Éva az élménybeszámolót. Egyébként Magyarországon szólásszabadság van, tehát azt gondolom, hogy ennél még ilyenebbeket is ki lehet rakni egy traktorra, ha valakinek ez a véleménye.

Sz. T.: - Természetesen szólásszabadság van, habár én úgy éreztem a betelefonáló hangjából, hogy ő azért nem csak ezt a most itt beidézettet, hanem ennél egy kicsit nehezebb fajsúlyú megnyilvánulást is látott, és lefényképezett, de mindegy is. Szóval én azt gondolom, hogy most a normális szólásszabadság viszonyait vegyük alapnak, hogy az van, tisztelni kell, mindenkinek tisztelni kell, miniszterelnökről is bárkinek lehet véleménye. Nekem is van, önnek is van, mindenkinek van véleménye, és azt mondom, hogy még egy miniszterelnököt is lehessen kritizálni, hogy ha az jogos, hogy ha az megalapozott, ha tényleg világosan lehet érvelni mellette, hogy most miért volt az rossz, amit csinált. Vagy ugyanúgy jót is el lehet mondani egy miniszterelnökről. Ezzel együtt én azt mondom, hogy ami sokszor ilyen politikai ízű rendezvényeken beszólások formájában, transzparensek formájában időnként elő-előugrik, ezt a magyar nyelv úgy hívja, hogy kútmérgezés most képletesen szólva. Tehát az, hogy vannak tényleg fontos, lényeges közösségek, akiknek vannak különböző akarataik, még hogy ha az téves is, akkor is valahogy megfogalmaznak valamilyen akaratot. Na most ezek közé bemennie, és ezeket megsokszorozva egy-két trágár, vagy esetleg ilyen csalafinta dologgal még egy kicsit megspékelni a hangulatot, ezt hívják valójában kútmérgezésnek, mert onnantól kezdve már nem arról fog szólni ez az egész közösségi rendezvény, mint aminek indult, hanem valami egészen más, eldurvulás. Na most ezzel együtt én szeretném azt is, hogy ha el tudnánk kerülni ezt a vidék-Budapest szembeállítást. Felelősséggel merem mondani mert saját személyes tapasztalatok fűznek ehhez, jóllehet, a különböző ilyen-olyan, az elmúlt években látott gazdamegmozdulások, és az a kísérő zöngéi valóban azért egyféle ilyen várakozó rokonszenvet ébresztettek nem kevés magyar gazdában, azért ám az igazán militáns hangok azok nem a gazdáktól jöttek. Tehát az, amikor én a Kossuth téren, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium épülete a Kossuth téren van, az én akkori dolgozószobám a Kossuth térre nézett, és amikor láttam mondjuk két-három száz fős tömegként ordítva, követelve, akkor még Németh Imre akasztását, vagy az én akasztásomat stb., és láttam, hogy ugyanazok tegnap egy egészen más témában voltak itt hangoskodni, és ugyanakkor a tévéhíradó gazdatüntetésnek ábrázolta, és most nem a nagy felvonulásról beszélek, hanem csak arról az egyről, és téptem a hajamat, hogy hogy lehet egy újságíró ilyen felületes, hogy meg se nézi, hogy most valójában kik ezek. Azt el lehet képzelni, hogy jólöltözött, akkor még éppen tavasz, talán ősz volt, meg minden, de kifejezetten jólöltözött, abszolút városi attitűdöket fölvevő sikoltozó 80 éves idős asszonyokról most azt lehet mondani, hogy ő egy agrárdemonstrátor? Hát azért ez nonszensz, és mégis. Egyébként ez a sajtó felelőssége is.

Mv.: - Oké, a sajtó is kap egy feladatot, figyeljen oda jobban. Mi pedig Józsefre figyelünk oda most.

T.: - Jó estét kívánok, az államtitkár úrhoz volna egy kérdésem. Kérem tisztelettel, erről az államosításról, amit Orbán Viktor úr előterjesztett, vagy ami a megszólalásában volt. Kérem szépen, azt mondja, vissza kellene államosítani bizonyos cégeket, és hát kiemelkedő cégek, de azt nem említette meg, hogy Magyarországon a kőbányáknak a hetven százaléka az édesapjának a tulajdonában van.

Mv. - Ez a 70 százalék honnan származik? Ez biztos, hogy így van? Kicsit nekem ez soknak tűnik.

T. - Hát akkor legyen 50 százaléka, kérem szépen, no de kérem tisztelettel gumin úr, most én ezt nem tudom állítani, de azt mondják, hogy utána itt van reprezentáció. Ezt valakinek ki kell fizetni, hogy ha visszaveszi a magyar állam. Tetszik tudni? Ezt visszaveszi a magyar állam, és ezt valakinek ki kell fizetni, nekünk, az adófizetőknek a pénzéből. Ugye ez két játék. Megkapta annak idején egy bizonyos összegért ugye, privatizálták, és megkapta egy bizonyos összegért. Most megint egy hatalmas összeget õ ezért lehúz, most már visszaadom, mert most már nem azt mondom, mert még körülbelül 50 százalékban vagyunk az autópálya-építésnél, hát õ lássa el, hát kérem szépen tisztelettel a táji kőbánya, a Dunántúlon, a gáti, vagy akárminek nevezem, nyilván az õ tulajdona a kisnánai, minden, erről nem beszél senki se, hogy most az kérem, hogy nem az õ nevén megy, de az õ tulajdona. Erről is kell beszélni.

Mv.: - A kérdésére terelje a szót József. A kérdését szeretnénk akkor hallani.

T.: - Azt szeretném, hogy akkor most, hogy ha kérem tisztelettel, visszaállamosítunk, ezt most megint ki fizeti vissza?

Mv.: - Ki fizeti vissza? Köszönjük József. Ez ma már fölmerült itt a műsor korábbi szakaszában is.

Sz. T. - Szeretném megnyugtatni, úgy látszik, akkor mégis csak tévedtem, illetve mégse tévedtem, hogy valójában nem a befektetőket kell nagyon vigasztalni, hanem az embereket kell megnyugtatni, én akkor most nagyon, tényleg minden létező személyes meggyőződésem befolyásolási képességem erejével szeretném világossá tenni, ha a feje tetejére áll a Fidesz, vagy annak bármelyik vezetője, akkor sem lesz semmilyen visszaállamosítás. Semmilyen. Nem azért, merthogy most a szocialista kormány mit gondol erről, nem azért, mert az Európai Unió mit gondol erről, nem azért, mert a nagyvilág mit gondol erről, hanem azért, merthogy mit gondol erről a magyar nép, a magyar ember, aki pontosan azért váltott rendszert, hogy ilyen ostobaságokat aztán még csak ne is nagyon mondogassunk, de hát a szólásszabadságba úgy látszik, ez belefér. Felelős politikai erőtől pedig azt kell, mondjam, hogy hát, ha most a legjobb indulatomat előhúzom, akkor azt mondom, Orbán Viktor ezzel a megjegyzésével nosztalgiázott egy picit, azokra az időkre gondolt, amikor odaszólt különböző helyekre, és akkor egyik-másik vállalatnak, főleg állami vállalatoknak a dolgait úgy intézték, ahogy ő esetleg éppen mondta. Hát én nem tudom...

Mv.: - De ugye arra nem is gondolhat semmilyen formában, hogy itt ne ellentételezéssel történjen ez a visszavásárlás, hanem ellentételezés nélkül.

Sz. T.: - Ellentételezéssel is milyen alapon? Hát ha én öntől vagy ön tőlem megvesz mondjuk egy autót, és én azt mondom, hogy hú de jó volna visszavásárolni, ön meg azt mondja, hogy bocs, de én nem adom vissza. Akkor most onnantól kezdve mit tudok én csinálni? Semmit, szomorú vagyok. Viszont, ha meg ön azt mondja, hogy hát igen, tulajdonképpen akár meg is lehetne kötni a boltot, de hát ez egy kicsit drága lesz. Na most innentől kezdve, szóval még képletesen is elképzelve ezt az egész példát, hát agyrém.

Mv.: - Nem akarom önbe fojtani a szót, viszont Melániától egy nagyon gyors kérdést várunk így a műsor végére. Kezét csókolom.

T.: - Jó estét kívánok. Nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen sokat várakoztatnak, és nem tudom elmondani a nagyon fontos kérdésemet, éspedig azt, hogy az esélyegyenlőségi törvénynek a visszássága az, amiben az én férjem például részesült. Vagyis az értelmi fogyatékosságot úgy határozzák meg, hogy aki a 14. életéve előtt történő betegsége során kerül olyan állapotba, vagy pedig úgy születik. Az én férjem 32 éves korában autóbaleset következtében frontális homloklebeny-sérülést szenvedett, minek következtében egy tehetséges festőművész többé nem tud alkotni, de nem kap semmiféle fogyatékossági támogatást, mert mondván, ő nem a 14. életévét megelőző időszakban...

Mv.: - Értjük Melánia a kérdést, csak azért fojtom önbe a szót, hogy maradjon idő az államtitkár úrnak válaszolni, mert lejár egyébként a műsoridőnk.

Sz. T.: - Sajnos tetten tudunk érni ezeregy ilyen igazságtalanságot. Így hallva ez nem kell ehhez túl sok ismeret, hogy az embernek tényleg azt mondja a vére, hogy hát ez így nem jó. Erről szólt egyébként a száz lépés programnak eddigi jó pár lépése, és erről fog szólni a száz lépés programnak a többi része. Valójában vitatkozhatunk, hogy hány lépés kell, ez is nyilvánvalóan egy olyan igazságtalanság, amit orvosolni kell. Én ilyenkor mindig azt tudom csak mondani, hogy egyrészt köszönöm a felvetést, jóllehet, én politikusként nyilvánvalóan össze kell fogjak másokkal, hogy egy-egy ilyen törvényt meg tudjunk változtatni, vagy egy ilyen jogszabályt, gondom lesz rá, ez az egyik, hogy nekimegyek ennek a kérdéskörnek már azzal az igénnyel, hogy valamilyen megoldást találjunk. A másik pedig azt, hogy én ezt bátram merem mondani, hogy ha õ, a kedves betelefonáló ír egy levelet Göncz Kinga miniszterelnök asszonynak, amiben a õ speciális, egyéni problémáját, én tudom, és hiszem azt, hogy miniszter asszony is, illetve maga a tárca is meg tudja találni azokat az átmeneti, tehát addig is, amíg el nem rendeződik a jogszabálynak a dolga, hogy addig is valami könnyítésben részesüljenek.

Mv.: -  Szanyi   Tibor  államtitkár úr köszönöm szépen, hogy állta az én és a nézők kérdéseit. Viszont látásra.

Sz. T.: - Viszont látásra.

 

(Forrás: Magyar ATV, Fórum 2005. 08. 30.)