Mv.: - Jó estét kívánok, üdvözlöm önöket! Nézzük a nap kérdését, 9 előtt pár perccel pedig megmutatom, hogy hogyan válaszoltak önök a mi kérdésünkre. Egyetértenek-e azzal az elképzeléssel, hogy az önkormányzatok is lefényképezhessék, és megbüntethessék a gyorshajtókat? Igen, vagy nem, 1-es, vagy 2-es. Mennyit segít ez a közbiztonságon, illetve a közlekedés biztonságán? Kíváncsiak vagyunk az önök véleményére, kizárólag a válasz előtti számot küldjék el nekünk. 9 előtt pár perccel pedig megmutatjuk majd a hétvége kérdését is önöknek. És hogy mire számíthatnak a mai egy órában? Közép-Európai Kezdeményezés vezetői találkoztak Szlovákiában, nem sokkal ezelőtt érkeztek haza, azonnal kifaggatjuk az államtitkárt Szanyi Tibort a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárát, hogy mi történt? Aztán ide várjuk az Országos Rendőrfőkapitányt Bene Lászlót is, akitől megkérdezzük, hogy miért kell fegyelmi értekezleteket tartani a kapitányságokon, és a parancsnokoknak miért kell pszichológiai tréningen részt venniük? Stumpf István a Századvég Alapítvány elnöke is vendégünk lesz a novemberi adatok, felmérések alapján a Fidesz megállította az MSZP előre törését, fej-fej mellett halad a két nagy párt. Molnár Gyulát az MSZP budapesti elnökét, és egyben budapesti kormánymegbízottat is várjuk az adásba, ő kezdeményezett egy találkozót arról a bizonyos kormány-Budapest-szerződésről a szabad demokratáknak, és a Fideszeseknek, illetve a frakcióvezetőknek, nem fogadták el a meghívást, majd megkérdezzük, hogy mit szól ő ehhez. Aztán éjhelyi Katalin és Gulyás Emese a Tudatos Vásárlók Egyesületének képviseletében lesz a vendégünk. Nem tudom, hogy tudják-e, de ma Fogyasztói Böjt volt, vagyis a ne vásárolj semmit nap. Hogy ki, miért, és hogyan tartotta be, ezt ugye önök jobban tudják, de megkérdezzük a szervező egyesületet, hogy mi a céljuk ezzel, mit lehet elérni egy „ne vásárolj” nappal? Szanyi Tibor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára a vendégünk, egyenesen Szlovákiából, jó estét kívánok!

Szanyi Tibor politikai államtitkár, GKM: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Az európai, a Közép-Európai Kezdeményezés vezetőinek üléséről, ami rövidke kis kommünikét olvashattunk ezzel kapcsolatban az úgy szólt, hogy az európai szabad kereskedelmi térség kiterjesztésében, és az infrastruktúra intenzív fejlesztésében látják Közép-Európa fejlődésének a távlatait a felek, akik ma találkoztak. Mit kell ez alatt érteni, illetve ki mit vállalt ebből.

Sz.T.: - Jó estét kívánok, hogy ha szabad még egy picit belekotyognom az előző dologba....

Mv.: - Hogyne!

Sz.T.: - Én tényleg ma semmit nem vásároltam, úgyhogy mindenféleképpen én a kezdeményezésnek egy jó ügyfele lehetek...

Mv.: - Mert, hogy ott ült a tanácskozáson, és nem volt módja, azért vallja be!

Sz.T.: - Így van, így van! Tény, tény. Ezzel együtt tényleg van egy másik kezdeményezés, ez a bizonyos közép-európai kezdeményezés, ez most már jó évtizedes múltra tekint vissza, és talán érdemes elmondani azt, hogy ez 17 országot ölel föl, ebből 7 ma már tagja az Európai Uniónak, Románia, illetve Bulgária csatlakozását követően pedig már 9 lesz, tehát még úgy is mondhatnám, hogy többségbe fognak kerülni ezen országcsoporton belül az uniós országok. Valójában ez Európának a külső, már az Európai Uniónak a külső keleti, dél-keleti karéja, a balkáni országok gazdasági, és hát bizonyos értelemben társadalmi integrációját hivatott elősegíteni. Nagyon fontos dolog. Itt egyébként Szlovákiában három rendezvény is volt, ezen országoknak a kamarái ültek először össze, a gazdasági kamarák, utána a gazdasági miniszter, majd ma a miniszterelnökök. Hát sajnos mi nem miniszterelnöki szinten tudtuk képviseltetni magunkat, Lamperth Mónika belügyminiszter képviselte a kormányfőt, és valójában hogy ha időben visszafele megyünk, akkor nagyon érdekes dolgot mondhatnék, hogy ezt pont Wolfgang Schüssel alkancellár, bocsánat osztrák kancellár fejette ki, hogy mintha Európának a nyugatabbra eső részén lenne egy kicsit egy ilyen fáradtság, hogy belefáradtunk a bővülésbe, miközben Európának a keleti része azért küzd, hogy meg ne torpanjon, meg ne álljon.

Mv.: - Friss erővel!

Sz.T.: - Hogy meg ne álljon ez a folyamat.

Mv.: - Ez most is szóba került?

Sz.T.: - Ez nagyon erősen szóba került, nagyon erősen szóba került, sőt hát indokolja ezt az is, hogy ebben a térségben van ilyen 5-6-7 százalékos gazdasági növekedés, országa válogatja, tehát úgy is mondhatnánk, hogy valójában Európának most a gazdasági motorja most ide áthúzódott keletre, és ezek az országok pedig azt mondják, hogy igen oké, rendben, de mi is részt akarunk kérni abból a szabad kereskedelmi övezetből, amit az unió talán magának már úgy ahogy megcsinált, és végül is azt látjuk, és ez megint egy fontos mozzanat, hogy olyan sok infrastrukturális fejlesztés hiányzik, hogy a gazdaság hova-tovább le fogja lépni azt az ütemet, ahogy az infrastruktúra képe fejlődni, és ilyen értelemben keresik most azokat a módokat, hogy miként lehetne erőforrásokat toborozni.

Mv.: - A további bővítéssel kapcsolatban azt mondja meg nekem, hogy amikor még mi vártunk, és a velünk együtt csatlakozók vártak a dátumra, hogy mikor lehetne teljes jogú, körű tagjai az Európai Uniónak, akkor azért időről-időre mindig fölmerült az, hogy tartanak tőlünk, tehát a régi tagok, a majdan csatlakozó tagoktól, hogy mit hoz ez a csatlakozás? Bizonyos szinten, és sok szinten fejletlenebb országok csatlakoznak az unióhoz, ez milyen hátrányt okozhat a már régen uniós tagok számára? Bennünk viszont mintha nem lenne ez a félelem, vagy legalábbis én ezzel kapcsolatban még nem hallottam semmit, hogy a frissen csatlakozott országok tartanak Románia, tartanak Bulgária csatlakozásától. Tehát hogy ez így nem gyűrűzött tovább.

Sz.T.: - Nem, egyáltalán nem. Egy nagyon komoly támogatást nyújtanak a legutóbb csatlakozott országok a majdan, tehát a közeljövőben, vagy még esetleg később csatlakozó országok felé. Egyszerűen talán abból fakad ez a dolog, hogy jó pár évtizeden át az úgynevezett régi tagországok úgy olyan bensőségesen elvoltak magukban. Aztán ugye rájöttek arra, hogy ez így nem jó, mert végül is a világnak a folyamatai kikényszerítik azt, hogy Európa is egy erős, nagy, gazdasági térséget alakítson ki, ezért történhetett meg ez a 2004-es nagy bővülés, és mi akik ugye frissen mentenünk bele a képletbe, akik hát azért látjuk, hogy ez nem fenékit tejfel, és egy csomó mindent meg kell reformálni, egy csomó mindent meg kell újítani, nem lehet tartani számtalan folyamatot, amit mondjuk a régi tagországok egy kicsit úgy eltunyulva gondoltak, és mi nagyon szívesen vesszük azokat a törekvéseket, amiket az utánunk jövők hoznak, ráadásul hogy ha Magyarországot nézzük, akkor egy nagyon világos dolog adódik, ez pedig az, hogy egy kicsit fejnehéz. Mi tradicionálisan Európának a nyugati felével kereskedtünk, és tényleg az úgynevezett régi unió az egy döntő hányadot képvisel a magyar export, vagy import tevékenységeken belül, igenám, csak a gazdasági fejlődés, mert pont most délre, meg keletre van, ott vannak az új üzleti lehetőségek, és erre kell fordítani a figyelmünket, ami persze nem fog menni anélkül, hogy ezek az országok most nem csak az uniós belépés, de az, hogy minél szabadabban, és minél közelebbről tudják intézni az üzleti ügyeiket, ez egy fontos dolog, és Magyarországnak ebben egyébként történelmi és földrajzi szerencséje, hogy most jó helyen vagyunk.

Mv.: - Ahogy már idéztem is az egyik megállapítás az volt a mostani tanácskozáson, hogy itt a jövő egyik lehetősége, vagy a távlat az infrastruktúra fejlesztésében van. Nálunk belpolitikai szempontból ugye az útépítés az mindig egy nagyon hangsúlyos téma, nem csak választás időszakában, hanem később is, utat, utat építeni, és ha mással nem is, akkor mindig azzal magyarázzák a politikusok, hogy gyakorlatilag a tőke, a pénz mindig oda megy, ahova el tud jutni, tehát úton, tehát ahol van út. égy látszik akkor ez nem csak a mi rögeszménk, hanem gyakorlatilag 17 állam azt gondolja, hogy valóban ez egy nagyon fontos gazdasági tényező.

Sz.T.: - Igen, és ez oda-vissza igaz. Tehát ez létező dilemma, hogy amerre az út megy, arra elindul a gazdasági fejlődés. Például Magyarországon kimutatható, hogy ahol megépültek az autópályák, ott plusz-mínusz 15 kilométeres körzetben bő 20-25 százalékkal növekszik az onnan származó adóbevétele az állami költségvetésnek. Tehát nyilván gazdasági pezsgés van, de fordítva is igaz ez az egész dolog, hogy ahol gazdasági pezsgés van, oda meg utat is fogunk építeni, tehát oda előbb-utóbb út is vezet. Tehát mindenképpen igaz ez a dolog, és ezt tényleg harmonikusan kell fejleszteni. Én azt gondolom, hogy Magyarország nagyon jól találta el az európai fejlesztési filozófiáját, amikor azt mondta, hogy mi elsősorban az uniótól, az infrastrukturális beruházásokban való részvételt szeretnénk. Most a héten egyébkén egészen jó hírek jöttek. Végre fölszakadt egy csomó korábbi, hogy mondjam ilyen tartózkodás, hogy nem mertek talán az európai döntéshozók is nagyon belevágni ebbe, és hát olyan, most nem akarok itt nagy számokkal dobálózni, de tényleg soha nem hallott számokat mondanak, hogy mi az amit a jövő esztendőben már vasútba, útba képesek, és hajlandók beletenni.

Mv.: - Lássuk azokat a nagy összegeket, köszönöm szépen államtitkár úr! Maradjanak velünk, mindjárt folytatjuk.

Sz.T.: - Nagyon szépen köszönöm!

ATV Egyenes beszéd, 2005.11.25.