Tizenhat óra.

Hongkongban három napja próbál megegyezni a Világkereskedelmi Szervezet 149 tagállama arról, hogyan segítse meg a legszegényebb országokat úgy, hogy közben maga sem járjon rosszul. A vita kölcsönökről, segélyekről szólt, és arról, hogy eltöröljék-e, és ha igen, akkor mikor a mezőgazdasági támogatásokat, és mi legyen a fejlett országok parasztjaival, termelőivel? Miféle ellentételezés kérhető, mondjuk beruházások formájában azért, hogy a szegény államok is bejuthassanak a világpiacra? Mára virradóra a világszervezet azt javasolta, hogy 2010-ig lépcsőzetesen szűnjenek meg az agrárkiviteli támogatások, de ez nem érintené az Unió mostani közös agrárpolitikáját, mert az intézkedés csak 2008-tól lépne életbe. Az uniós tagállamok egységesnek mutatkoztak abban, hogy a dátumot nem fogadják el, de ma délelőtt megbomlani látszott ez az egység, Szanyi Tibortól tehát, a Gazdasági Minisztérium államtitkárától azt kérdeztük, mi van a háttérben, és miért ellenezte Magyarország nevében a tervezet zárónyilatkozat kiadását?

A riporter Szikra Zsuzsa.

Rip: - Amikor magyar idő szerint délelőtt beszélgetünk telefonon, akkor ön azt kérte, hogy ne tíz órakor vegyük fel az interjút, mert az adásunk kezdetéig még érdemben változhatnak a dolgok Hongkongban és azzal zárta a beszélgetésünket, hogy higgyem el, hogy ami ott van az egy rettenet. Mire célzott egészen pontosan? Akkor nem tudta elmondani, mert a mobiltelefon-beszélgetésünk megszakadt. Szanyi Tibor a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára.

Szanyi Tibor: - Nos, a rettenet az arra vonatkozott, hogy itt nagyon gyorsan változnak a különböző pozíciók és azt kell mondjam, hogy nem is feltétlenül mondható az, hogy valamennyi ország normál kártyákkal játszana, többen itt nem annyira a tényleges témákra, hanem inkább a lehetséges médiahaszonra apellálnak, ami az én véleményem szerint egy meglehetősen hát visszás játék. Egészen máig tán még most is így van, de ebben már egy kicsit bizonytalan vagyok, az Európai Unió meglehetősen egységesen állt fel a maga álláspontjának a megfogalmazásában. égy tűnik az elmúlt két órában volt egy rendkívüli európai tanácsülés, és úgy tűnik, hogy ismét teret kapott a megosztottság, ami hát nem jó.

Rip: - Agrártámogatási vita újult ki, vagy mi újult ki ott az elmúlt két órában?

Szanyi Tibor: - Én azt hiszem, hogy a német delegáció fejtette ki a legvilágosabban a problémát. Ők azt mondták, hogy álljon meg a menet, ez itt nem mezőgazdasági tárgyalás, ez itt világkereskedelmi tárgyalás, tehát nem lehet egy téma áldozatára kitenni az egész kérdést. Habár jól lehet arrafelé sodródnak a dolgok.

Rip: - Hát három napja erről szólnak a hírek kizárólag.

Szanyi Tibor: - Hát igen, legalábbis a médiában persze, de valójában itt azért a különböző fórumokon, itt azért igyekszünk ezeket a kérdéseket tényleg egybe kezelni, és az Európai Unió szépen hirdette ezt a paralelizmust, tehát párhuzamosság elvét, tehát nincs olyan, hogy az egyik téma beelőzi a másikat, hanem szépen együtt, egyszerre csomagban kell tárgyalni. Na most, hát mit szépítsem a dolgot, van az Európai Unión belül is jó pár olyan tagország, amelyek úgymond nettó befizetők, de nincs valójában saját számottevő mezőgazdaságuk, és hát vannak olyanok, köztük Magyarország is, amelyek számottevő mezőgazdasággal bír, nemcsak a franciákat, de a délieket is részben ide lehet sorolni, portugálok, spanyolok, olaszok, görögök bizonyos értelemben, stb., itt végül is azt kell mondjam, hogy földrajzilag kimutatható mértékben az északabbra lévő és még egyszer mondom mezőgazdasággal számottevő mértékben nem rendelkező országok, úgy engedékenyebbnek tűnnek abban, hogy hát végül is ők fizetik ezeket az exporttámogatásokat, jól lehet nem az ő országuk exportjáról van szó, most képletesen szólva a skandinávok finanszírozzák a dél-francia parasztnak az agrárexportját.

Rip: - Tehát a németek végül is mit szeretnének, és mit szeretnének a többi uniós országok beszélhet-e ön már erről?

Szanyi Tibor: - Hát beszélni beszélhetek, persze, habár nyilván nem vagyok szószólója egyik országnak sem.

Rip: - Másképp fogalmazok. Mi történt ma délelőtt, miben látszik megbomlani az európai egységes fellépés?

Szanyi Tibor: - Abban, hogy befogadjuk-e ezt a bizonyos End Date.

Rip: - A 2010-est?

Szanyi Tibor: - Hát itt is vita van, hogy 2010-2013, de az a kisebbik gond, hogy mikor, hanem hogy egyáltalán itt most engedjen az Európai Unió úgymond egyoldalúan, miközben semmi mást nem kap cserébe, tehát a fejlődő országok azt mondják, hogy mait az Unió vállal, azt vállalja jogi erővel és jogi értelemben és kikényszeríthető módon, mígnem az ő vállalásaik legjobb esetben valamiféle ilyen közös ajánlás formáját ölthetik csak. Tehát nagyon egyenlőtlen a dolog, erre utalok, és igazából a mostani úgynevezett egységnek az oldódása az gyakorlatilag abban merül ki, hogy vannak olyan országok, amelyek ma úgy nyilatkoztak, hogy bizony ez kezelhető ez a dátum, így az exporttámogatások beszűntetése tekintetében, vannak olyan országok, amelyek azt mondják - köztük Magyarország is -, hogy ez így nem kezelhető, mert ha és amennyiben itt leroggyan az Európai Unió, ebben az esetben gyakorlatilag szabad a préda, onnantól kezdve, 2006 végéig végig defenzívában leszünk és nem tudjuk azokat az érdekeket képviselni, amelyeket szükséges lenne.

Rip: - Tehát ön, aki korábban a mezőgazdasági minisztériumban dolgozott, most úgy gondolja, hogy Magyarország számára, egészen pontosan a magyar mezőgazdaság számára nem lenne jó egy olyan határozat, amely szerint 2010-ben vagy egy ötéves eltolódással, vagy esetleg egy másik dátummal, de azt fogadnák most el a WTO miniszteriális tanácskozásán, hogy ezeket a támogatásokat valamilyen módon le kell építeni?

Szanyi Tibor: - Nézze, itt nekem is kettős szívem van, nevezzük így, az egyik az, hogy szent igaz, hogyha a világgazdaságot nézzük, akkor az exporttámogatások azok a lehető legrosszabb hatással vannak a világgazdasági folyamatokra, hiszen a támogatott export, mindig a célországban gyilkolja le az ottani termelőket. Most színtiszta mezőgazdaságról beszélünk, tehát, hogyha olcsón jelentős támogatással x-szegény országba magyar gabonát exportálunk, ott akkor öt perc alatt tönkremennek az ottani termelők, tehát összértelemben, globális értelemben ez egy nagyon rossz dolog. Én magam is azt mondom, hogy le kellene bontani az exporttámogatásokat, de és itt még egyszer mondom, hogy de, ezt csak a fair play szabályai szerint lehet megtenni, azaz valamit kell ezért nekünk cserébe kapni. Például azt, hogy igen akkor a magyar vállalatok más ágazatokban szabadon tudjanak mozogni a világ bármelyik piacán. Na most, egészen addig, amíg ezt nem adják meg, addig én azt mondom, hogy álljon meg a menet, nincs párhuzamosság, nem tudunk előremozdulni. Másik oldalról nézve, és itt már egy kicsit érdekvédő vagyok, azt kell mondjam, hogy a világgazdaság az elmúlt öt évben, és nem 15-20 mondtam, ötöt, az elmúlt öt évben olyan elképesztő mértékben átrendeződött, a súlypontok, kontinensekről vándoroltak összevissza, ilyen körülmények között kimondható, hogy ha és amennyiben fenntartjuk azokat a korábbi érzelgőségeket, amelyek a magyar mezőgazdasághoz kötődnek, ebben az esetben azt is fenntartjuk, hogy a magyar mezőgazdaság nem lesz versenyképes, és ahogy ma a dán biztos fogalmazott, akkor lássuk be az európai mezőgazdaság soha nem lesz olyan kompetitív a tömegáruk termelésében, mint Dél-Amerika egyik másik országa, és ez tény, ez igaz, tehát ebben az esetben azt kell, hogy mondjam, hogy lehet arról beszélni, hogy lebontsuk az exporttámogatásokat, mögötte pedig az egész intervenciós rendszert, mert ugye ez a kettő nagyon összefügg, de ebben az esetben az európai gazdaságnak kell adni valami olyat, amivel aztán ők végül is vidékfejlesztés és egyéb módon meg tudják védeni a maguk értékeit, értem ez alatt a tájképtől kezdve a földek egészségét, a növényzetet, az állatvilágot és még millió egy dolgot. én jelen pillanatban azt mondom, hogy ha és amennyiben nem nyer teret Európa a globális piacokon, a szolgáltatások és az ipari termékek vonatkozásában, ebben az esetben értelmetlen egyoldalú módon lebontani a mi mezőgazdasági rendszerünket lényegében.

Rip: - Mikor dől el, hogy végül is mi lesz a zárónyilatkozatban, mi lesz a döntésben?

Szanyi Tibor: - Hát ez most itt...

Rip: - Ha lesz egyáltalán?

Szanyi Tibor: - Én csak a menetrendet tudom elmondani. Elméletileg itt helyi idő szerint kéne valamiféle zárónyilatkozatot elfogadni, de itt a viszonyokat jól ismerők azt mondják, hogy lesz az éjfél is, tehát helyi idő szerint vasárnap éjfél, ami magyar idő szerint, holnap, tehát vasárnap délután.

Rip: - Ön az elkövetkező órákban, kikkel próbál meg tárgyalni, fog-e beszélni Péter Mandelsohn-nal, aki az európai kereskedelmi biztos, hogy ön mit szeretne látni döntésképpen, tehát, hogy a magyar érdekeket ön hogyan tudja a legjobban képviselni?

Szanyi Tibor: - Hát ez már részben megtörtént, mert amit most önnek elmondtam, meg hát ezen kívül a hallgatóknak elmondtam, ezt elmondtuk Mendelson úrnak is, ugye azt, hogy miért annyira kulcsszereplő, ezt tényleg hadd tegyem hozzá, hiszen az európai uniós tagországok nem önálló tárgyalófelek itt a WTO-ban, hanem az Európai Bizottságon ez esetben Mandelson úron keresztül tárgyalunk, tehát mi adunk mandátumot Mandelson úrnak. Én azt gondolom, hogy ő ezeket a mandátumokat érti, ő azt mondja, hogy menedzselhető a helyzet, ez volt a legutolsó szava, hát kíváncsi vagyok, hogy ez mennyire lesz valóság, hiszen most még éjszaka ő fog tárgyalni a különböző rétegekkel, illetve országcsoportokkal és ezt követően pedig holnap délelőtt újra összeül az Európai Tanácsülés, mert itt folyamatosan ülésezik az európai tanácsnak ez a szekciója, és én már akkor sajnos nem leszek itt, mert a parlamenti szavazások miatt repülőre kell üljek, hogy kellő időben otthon legyek hétfőn, de nyilvánvalóan, amit elmondtam, körülbelül az a mandátum, amit képeztünk a magyar delegációban, ami azt jelenti, hogy mi a magunk részéről ilyen nevezzük így, hogy hiszterizált és egyensúlybomlott környezetben nem látjuk esélyét az okos megállapodásoknak, ezzel együtt tudni kell, hogy mi csak egy vagyunk a 25 tagországból.

A Gazdasági Minisztérium politikai államtitkárát Szanyi Tibort hallották.

Kossuth Rádió-Tizenhat óra 2005.12.17. (2.)