A rendszerváltást követően a termelőszövetkezetek szétverésével, az élelmiszeripar eladásával, a keleti piac elvesztésével, a külföldi tőke kizárásával, a hazai tőke kivonásával sikerült padlóra küldeni a mezőgazdaságot. Kormányok jöttek és mentek, de az agráriumot egyiknek sem sikerült talpra állítania. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság június elején esedékes legújabb monitoringjelentése - a kiszivárgott hírek szerint - elmarasztalja majd hazánkat az agrártámogatások rendszerének kiépítetlensége miatt. Sőt, egyes EU-diplomaták szerint, amennyiben jó néhány vágóhíd és húsipari létesítmény nem lesz hajlandó az uniós előírások átvételére és betartására, Brüsszel az őszi átfogó monitoringjelentésében a védzáradék bevezetését javasolja Magyarországgal szemben. A vert helyzetben lévő mezőgazdaság vajon tud-e élni az unió kínálta lehetőségekkel, vagy a csatlakozás vesztesei is a mezőgazdaságból élők lesznek? Interjú a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárával.

-Az Európai Bizottság komoly kifogásolnivalókat talált a magyar mezőgazdaság uniós felkészültségében. Hogyan fogadja az agrártárca az elmarasztalást?
- Ahhoz, hogy a bírálatot a helyén tudjuk értékelni, tisztában kell lennünk azzal: jószerével egyetlen terület van az unióban, ahol ténylegesen érvényesül a közösségi politika, és ez a mezőgazdaság. Ez az a terület ugyanis, ahol minimális a nemzeti mozgástér. Egyetlen közös mezőgazdaság létezik, s ahhoz költségvetésének közel a felét hozzárendeli az unió. Az agrárium az EU sarokpontja: a támogatások legtöbbjét éppen erre, vidékfejlesztésre és a gazdálkodók közvetlen támogatására fordítja.

-Csakhogy minálunk az elmúlt évek hibái miatt elmaradt a közösségi agrártámogatások kifizetési és ellenőrzési rendszerének kiépítése - amit ugye a monitoringjelentés is említ -, ugyanakkor a vidékfejlesztésre szánt SAPARD-pénzhez sem juthattunk hozzá Torgyán József áldásos tevékenysége miatt. Tehát épp az ön által említett haszontól eshetnek el a gazdák. Milyen lépéseket tett a jelenlegi mezőgazdasági kormányzat azért, hogy ezeket felszámolja?
- Szeretném, ha valamit végre mindenki tudomásul venne. Az elmúlt tizenhárom esztendőben a különböző politikai viharok miszlikbe szedték a magyar mezőgazdaságot, ne tegyünk tehát úgy, mintha nem lenne darabokban. Ezért a bűnért nem lehet az egy évvel ezelőtt hatalomra került kormányzatot okolni, mint ahogy azt sem lehet számon kérni tőle, hogy tizenkét év kártéteményeit miért nem rakta helyre egy év alatt. Ráadásul a magyar agrárium rendbetétele nem a kormányzaton múlik elsősorban, hanem a mezőgazdasági szereplők önszerveződésének erején. Ugyanakkor: ha egyszer sorozatosan rossz államigazgatási döntésekkel betelepítettünk a magyar jogrendszerbe egy halom aknát, akkor ne gondoljuk azt, hogy azok nem fognak felrobbanni. Hadd mondjak a házunk tájáról egy példát. Az ön által említett intézményrendszer kiépítését számos köztisztviselőnk a múltban szerzett valamiféle sérelme miatt igyekszik elszabotálni. És jelenleg nincs jogi lehetőségünk arra, hogy a szabotáló köztisztviselőket elbocsáthassuk, A köztisztviselői törvény ugyanis ezt lehetetlenné teszi. Számos olyan köztisztviselővel vagyunk kénytelenek együtt dolgozni, akit az előző kormány politikai megfontolásokból helyezett a tárcához. Más dolguk sincs, mint reggeltől délutánig elszabotálni az ügyeket. És úgy látom, nincs ez másként a többi tárcánál sem.

- Tehát az intézményrendszer gyors kiépítése nem várható. Akkor mit szóljon az a gazdálkodó, akinek fogalma sincs arról, mi lesz a feladata, hova kell majd fordulnia, mennyi és milyen nyelvű papírhalmazt kell kitöltenie ahhoz, hogy a belépés után a támogatási összeget megkaphassa az uniótól?
- Magyarországon magyarul alkalmazzuk az unió mezőgazdasági politikáját. Tehát a támogatások megszerzése tekintetében elegendő a magyarnyelv-tudás. Ezenfelül jelen pillanatban közel százféle jogcímen nyújtunk úgynevezett nemzeti támogatást. És ez ahányféle, annyi dokumentáció. Ha belépünk az unióba, egyetlen támogatási mód lesz, tehát a sok négy-öt oldalas papír helyett egyszer kell majd kitölteni egy húszoldalast. A normatív kifizetések igénybevétele tehát jóval egyszerűbb lesz.

- És a pályázatok?
- A pályázatok révén a magyar gazda olyan támogatáshoz juthat, amilyenhez eddig nem volt lehetősége. Tehát szó sincs arról, hogy most valami megszűnik, és a helyébe valami bonyolultabb lép, hanem az következik, hogy a nincshez képest az uniós csatlakozással bejön valami. Aki pályázik, nyerni fog, aki nem, nem. Pályázni nem lesz kötelező.

-Azért ne tegyünk úgy, mintha teljesen idegen lenne számunkra az EU mezőgazdasági politikája. Hiszen ha bemegyünk valamelyik uniós tagország bevásárlóközpontjába vagy közértjébe, biztos találunk magyar bort, szalámit, paprikát, libamájat. Azok valahogy már kikerültek az uniós piacra.
- Azt nem lehetne állítani, hogy a magyar termelőt ma a nemzetközi piacok lüktetése vezérli. Összességében talán húsz magyar cégnek sikerült az exportpiacon agrártermékkel megjelennie - ám mi ez ahhoz a millióhoz képest, amely a hazai piacon van? A magyar gazdák tetemes hányada a legminimálisabb piaci impulzusok híján dolgozik, megszokásból, reflexből, találomra, ötletszerűen. Tehát a szervezettségnek alig van nyoma. Persze akadnak nagyon jól működő magántársaságok, egyéni gazdálkodók. De ez csak a töredék. Ezután van az egyénileg vergődők hatalmas tömege, és hiányzik az erős középgazdaréteg. A magyar mezőgazdaság igen polarizált. Talán ezért arcpirító a nemzetközi szereplésünk. Jelenleg mindösszesen kilenc magyar termék rendelkezik nemzetközi eredetvédelemmel, miközben Hollandiában tízezer fölött van ezek száma.

- Hozhat-e kitörési lehetőséget ebből a helyzetből az uniós csatlakozás?
- A csatlakozás egyfajta lehetőséget teremt, amivel vagy élnek a magyar gazdák, vagy nem. Amennyiben nem teljesítik az unió által előírt kritériumokat, nem fogják tudni kihasználni a tagsággal járó előnyöket. Az unióban már a piacgazdaság szabályai érvényesülnek, vagyis az állam atyáskodó szerepe ezen a területen is fokozatosan meg fog szűnni. Erre a magyar gazdáknak fel kell készülniük. A sertésválság idején is ezerszer elmondtam a termelőknek, hogy csak azért nyúlunk az adófizetők zsebébe, mert az állam a piaci helyzet rendbetétele végett intervencióra kényszerül. Alaphelyzetben nem lehet elvárni a kormánytól, hogy eljátssza a gazdasági szereplők szerepét. Nem én vagyok a vágóhíd, nem én vagyok a fogyasztó, nem én vagyok a nemzetközi piac. A kormányzat csak a piaci szereplők önszerveződését támogathatja. Márpedig ahányszor a gazdák között jártam, mindig az volt a válasz: "Hát az itt nem fog menni!"

- Ebben az esetben a magyar gazdák elesnek a SAPARD termelői csoportoknak nyújtott támogatásától és technikai segítségnyújtásától. Ha hozzávesszük, hogy a koppenhágai megállapodás szerint hat éven át kevesebb közvetlen támogatást kapnak, mint a jelenlegi tagországok gazdálkodói, akkor valóban úgy lesz, ahogyan Orbán Viktor állítja:
"A magyar paraszt sohasem fogja tudni utolérni a burgenlandi gazdát."
- Már amelyiket! Ugyanis azt a bizonyos 25 százalékot termésátlagokkal súlyozzák, és mivel nekünk magas termésátlagot sikerült elfogadtatnunk, bizonyos szorzókkal kiegészítve a támogatás összege abszolút értékben magasabb, mint néhány tagállamban a száz százalék. Csakhogy ezeket a támogatásokat sem mindenki kapja, még Burgenlandban sem! Ahhoz adott kritériumoknak kell megfelelni. De az aránytalanságot nem ez növeli. Az aránytalanságot éppen az Orbán-kormány növelte azzal, hogy kinézett magának tizenhétezer családi gazdaságot, amelyet megtömött az égen-földön mindennel, míg a többieknek egy fillért sem juttatott. Tehát Orbán Viktor nagyobb különbséget teremtett magyar gazda és magyar gazda között, mint amekkora létrejöhet egy magyar gazda és bármelyik uniós tagország bármely gazdája között. És még valamit érdemes megjegyezni. A magyar mezőgazdaság mindenféle uniós támogatás nélkül évszázadokon át versenyképes tudott maradni - még ebben az évben is az, hiszen nettó exportőrök vagyunk. Bízvást kijelenthetem hát, hogy az unió által biztosított emelt szintű támogatási rendszer éppen az ellenkező irányba indítja el a magyar mezőgazdaságot, mint ahogyan azt Orbán Viktor és néhány ellendrukker látja.