Lassan
körvonalazódnak azok a lehetőségek, amelyekkel a hétvégén lezárhatják a
Világkereskedelmi Szervezet (WTO) hongkongi miniszteri értekezletét.
Ez nagyon
messze van attól, amit a folyamat kezdetén, 2001-ben Dohában elképzeltek, s még
talán nem is az a forma, amelyet a 2007-es záráskor majd elkönyvelhetnek, de
mégis eredmény. Ha a várakozások teljesülnek, a 149 ország jóváhagy egy
fejlesztési csomagot, amely a legszegényebb államok termékeinek piacra jutási
lehetőségeit javítja meg radikálisan. Hogy ez a kilátás megnyílt, az rendkívül
fontos, mert már szabályos elkeseredettség volt tapasztalható az érintett
országcsoport képviselőinek körében. Danny Leipziger, a Világbank
alelnöke egy megnyilatkozásában nyíltan ki is mondta a problémát: A három nap
alatt, amíg a konferencia huzakodott, a fejlett országok kétmilliárd dollárral
támogatták a saját mezőgazdaságukat, s ugyanezen három nap alatt 300 millió
afrikai szegény kevesebb, mint egymilliárd dollárnyi jövedelemhez jutott. A
fejlesztési csomag sikere sem biztos még, de több jel utal arra, hogy a benne
rejlő vitás pontokban elmozdulások történtek.
A csomag alapja
az lenne, hogy a 49 legszegényebb ország számára a fejlettek biztosítanák a
piacukra való vám- és kvótamentes bejutást. Két nagy ország azonban, az
Egyesült Államok és Japán vonakodott ettől néhány "érzékeny" termék
esetében. Az amerikaiak ilyennek gondolják a textilt, a cukrot és a gyapotot,
míg a japánok a rizst. A legnagyobb vita tartósan a gyapot körül zajlik,
Washington ugyanis évi négymilliárd dollárral támogatja saját termelőit. Ez azt
jelenti, hogy hiába nem alkalmaz vámot, a szegények mégsem tudnának exportálni,
hiszen termékük nem lenne versenyképes. A támogatást viszont azért nem akarja
az Egyesült Államok leépíteni, mert általában nincs egyezség az
agrártámogatások mérsékléséről vagy teljes eltüntetéséről, s ez így nyerő
kártyának tűnt a kezében az ezt akadályozó Európai Unióval szemben. Probléma
van egyelőre a banánnal is. Itt az Európai Uniót vádolják egyes országok azzal,
hogy adminisztratív úton kedveznek volt gyarmataik exportjának.
Ismét egységbe
tömörült az Európai Unió a hongkongi tárgyalásokon. A tagállamok képviselői
megegyeztek a tárgyalási alapelveikről a folyamat hátralévő részében - mondta
el lapunknak a Magyarországot képviselő Szanyi Tibor, gazdasági és
közlekedési politikai államtitkár. Ennek lényege, hogy az unió a továbbiakban
nem tesz semmiféle egyoldalú ajánlatot, sőt, nem tesznek javaslatokat
"éretlen kompromisszumokra". Látszólag eddig is ez volt az álláspont,
hiszen mind Peter Mandelson, az unió kereskedelmi biztosa, mind a
francia kereskedelmi miniszter, Christine Lagarde folyamatosan erről
nyilatkozott. Ugyanakkor Szanyi Tibor elmondta, hogy valójában voltak
hangsúlykülönbségek, s a tagállamok "kóstolgatták" egymást bizonyos
kérdésekben. Most visszatért a régi uniós szellem - mondta Szanyi -, mely
szerint "semmiben nem állapodtunk meg, amíg mindenben meg nem
állapodtunk". Ez magáévá tette a Mandelson által megfogalmazott
párhuzamosság elvét, vagyis minden további engedményért cserébe az ellenérdekű
felektől is engedményeket kérnek. Itt elsősorban arról lehet szó, hogy az uniót
már nagyon zavarta, hogy a nyilvánosságban szinte kizárólag az
agrárliberalizációról van szó, miközben az Európának nagyon szükséges más
területek, az ipari termékek kereskedelme és a szolgáltatások ügye szinte szóba
sem kerültek.
A nagy uniós
egyezség első konkrét terméke egy határozott visszautasítás. Rob Portman
amerikai kereskedelmi miniszter azt követelte, hogy az EU vállaljon egy
dátumot, egy határidőt, ameddig hajlandó megszüntetni az agrártámogatásokat.
Ezt tegnap nyíltan visszautasították, s becsúsztatták a párhuzamosság elve
mögé. Az ellentétel, amit kérnének - s ami szintén nem új -, hogy az Egyesült
Államok alakítsa át élelmiszer-segélyezési gyakorlatát.
Brüsszel
felfogása szerint az, hogy az amerikaiak a maguk által megtermelt élelmiszerrel
segélyeznek, közvetve támogatják saját agrártermelőiket, ráadásul piaci
torzítást is végrehajtanak. Ha készpénz lenne a segély, akkor legmegfelelőbb
helyen és a legmegfelelőbb árért lehetne az élelmiszereket beszerezni.