Az igaz, hogy 2006. február 3-án, 3 órakor volt a teázás, de egyébként minden olyan volt, mint ahogy az egy békebeli kávéházban lehetett, fehér abrosz, mosolygós vendéglátós-tanulók, nagymamák és nagypapák, kevésbé idősek és egészen fiatalok. A nyilvános fogadóóra vendége a sokak által ismert, a MOB tagja, 115-szörös magyar kézilabda válogatott Vass Károly, a Nemzeti Sportközpontok általános főigazgató helyettese volt, aki a sportról, az egészségmegőrzésről, az egészséges életmódról beszélt a jelenlévőknek a meghívó, Dr Szanyi Tibor országgyűlési képviselő moderátori segítségével.

A képviselő bevezetőjéből megtudhattuk, mennyire szereti a Margitszigetet, hogy rendszeresen fut, és kerékpározni csak azért nem kerékpározik, mert éppen nincs bringája. (Beszólás: összedobjuk, mint a kopogtató cédulát.) Volt szó a sporttörvényről, a gyerekek sportolási szokásairól, a műfüves pályákról, az idősek ingyenes úszási lehetőségéről. Többen hozzászóltak: volt köztük orvos, tanár, hivatásos nagyszülő, rendszeresen sportoló fiatal, gyakran úszó idős.

Sok okos gondolat hangzott el. Volt, aki azt fejtegette, hogy a munkáltatóknak béren kívüli juttatásai között kellene szerepeltetni fittnesz, vagy uszoda bérletet. Más szerint a munkaügyi központokban a munkanélküliek fizikai állapotára is kellene ügyelni, nem csak tanfolyamokra, mert sokan a fizikai állapotuk miatt nem tudják az adott munkalehetőséget elvállalni. Sokak szerint nagyon korán kell úszni tanítani a gyerekeket, meg kell szerettetni velük a sportot, mert igaz az, hogy: „Ép testben, ép a lélek.”.

Egy kérdésre válaszolva Szanyi Tibor kifejtette, jelenleg még nem látja kivitelezhetőnek, hogy a TB finanszírozza a rekreációt, de nagyon egyetértett a sportra nevelés szükségességével, s az egy életen át tartó sportolással. A hallgatóság nem hallott arról a lehetőségről, hogy a kerületben több helyen ingyen lehet sportolni, hiszen az iskolák tornatermei nyitva állnak a hétvégeken is. Egy szóval, – mondta Szanyi Tibor – rá kell szánni magunkat a rendszeres testmozgásra. Egyetértett azokkal, akik a futást javasolták, hiszen „a láb mindig kéznél van”.

Az is biztos, hogy a jelenlévők félszavakból is megértették egymást, hiszen helyi emberek voltak. Könnyű a képviselő úrnak a sportolásra alkalmas helyeket sorolni, hisz születése óta itt él. Nekem ehhez térkép kell.

Mindenesetre elhatároztam, hogy február 17-én 5 órakor is eljövök a Taverna Oktatási Alapítvány hangulatos „teázójába”, vagyis a Juniorba, ahogy a helyiek hívják, mert lehetséges, hogy így még többet tudok meg Budapestről, és a kerület kulturális életéről is.

- vi -